dandelion-463928Kinek mit jelent az elengedés, elfogadás? Jelent-e bármit is? Sok ember szerint egy spirituális fogalom, nem összeegyeztethető a hétköznapokkal.

Pedig ha mélyebben megvizsgáljuk a két fenti fogalmat, akkor meglátjuk, milyen sok vetülete van és miért is fontos számunkra, hogy gyakoroljuk. Az elengedés és az elfogadás, rosszabb esetben az elengedés, elfogadás hiánya valójában életünk minden szálát át meg át fonja, .

Gondoljuk el, hogy csalódásaink, kudarcaink oka legtöbbször nem maga a kialakult helyzet, hanem az ahhoz kapcsolódó elvárásaink. Akár ha egy versenyt nézünk – melyen második helyet érünk el -, inkább csalódottak vagyunk, pedig milyen szép eredmény az is. Vagy egy hétköznapibb példa: hányszor képzeljük el reggel, hogy milyen sok teendőt el fogunk végezni aznap, és amikor a nap végén azt látjuk, hogy hiába adtunk bele mindent, jó esetben is csak a lista feléig jutottunk. Holott az már önmagában is nagy teljesítmény volt, de ahelyett, hogy megdicsérnénk magunkat, elégedetlenül fekszünk le este. Pusztán azért, mert nem sikerült elvárásainkat teljesíteni. A megoldás ebben az esetben az lenne, hogy elfogadjuk, hogy ez most így jött össze, és megveregetjük a vállunkat, hogy ez is nagy eredmény és nyugodtan alhatunk.

A fenti példa egy olyan helyzetet idéz, amikor tevékeny részesei vagyunk annak, hogy teljesítsük elvárásainkat. De valljuk be, ebből van kevesebb.

Legtöbbször olyan elvárásaink vannak, amikre csekélyebb befolyással bírunk. Például a kollégánk legyen kedvesebb, a társunk igazán feleségül vehetne már ennyi év után stb. Ide mindenki nyugodtan helyettesítse be a sajátjait. Vizsgáljuk meg, hogy az adott szituációk mennyi bosszúságot, csalódottságot, negatív érzést okoznak életünkben. Mennyivel könnyebb lenne, ha ezektől mind megszabadulhatnánk.

Nézzük meg például, hogy ha reggel a kollégánk nem köszön, az kinek is rossz valójában? Neki? Neki biztosan nem, ő jól érzi magát, elkávézgat az asztalánál. Akkor kinek? Nekünk! Amikor arra gondolunk, hogy nem igaz, hogy nem képes kipréselni magából azt, hogy „Jó reggelt!”, mi vagyunk azok, akik felhúzzák magukat ezen. Jogos lenne-e az elvárás? Talán igen, de ez a lényegen nem változtat. Mi ártunk magunknak azzal, ha bosszankodunk, ha haragot táplálunk, a kollégánk, ő köszöni szépen, jól elvan.

Mit tehetünk magunkért?

Elengedjük az elvárásainkat, és elfogadjuk, hogy ő ilyen. Megvonjuk a vállunkat, azt mondjuk: „Ez van.”, majd megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Ezt nem érte tesszük, hanem saját magunkért. Jusson ez eszetekbe mindig, ha hasonló helyzettel találjátok magatokat szemben.

A két fogalom, az ELENGEDÉS és az ELFOGADÁS véleményem szerint kéz a kézben jár. Elengedjük a bennünk kialakult képet és elfogadjuk a valóságot. Ha tudatosak vagyunk, óriási energiákat leszünk képesek felszabadítani magunkban.

Ha úgy érzed, hogy ez még nehezen megy neked, a Bach-virágterápia kiválóan tud támogatni ilyen területen is. Amúgy meg légy türelmes magaddal, ami, meglátod, egyre könnyebb lesz! 🙂