türelemBiztos ismered a régi mondást, miszerint a Türelem rózsát terem 🙂

Mit is takar ez a népi bölcsesség valójában, és miért is jó az ha türelmesek vagyunk?

Szerintem te is voltál már olyan helyzetben, amikor valami megvalósulása még nagyon távolinak tűnt. Mondjuk már május elején az augusztusi tengerparti nyaralást várod, bárcsak itt lenne már hiphop. Persze ilyenkor az idő, becsapós módon, mintha direkt bennünket akarna kicselezni még inkább lelassul. Amikor nincs ráhatásunk arra, hogy a megvalósulás idejét közelebb hozzuk, igyekszünk elterelni figyelmünket, és valami másra fókuszálni, hogy könnyebb legyen elviselni az idő múlását. Abban az esetben, amikor tudunk tenni valamit vágyunk megvalósulása érdekében, akkor is ugyanebben a cipőben járunk. Végezzük egyik feladatot a másik után és közben folyton azt kérdezgetjük, hogy „mi mindent megteszünk, miért nem értük már el célunkat?”. Azért érezzük így, mert a világ azt hiteti el, azt tanítja, hogy mindent megkaphatunk, mégpedig azonnal. Most rögtön. Nem kell várni.

Amint felbukkan a vágy bennünk valami iránt, rögtön megkaphatjuk, mert az nekünk jár. Gondoljunk csak a tárgyak esetében a hitel lehetőségére. Vágyunk egy óriási tv-re, igaz a pénzünk csak fél év múlva gyűlne rá össze, de hitellel akár már holnap a miénk lehet. Ilyenkor kalkulálunk, számolunk, majd úgy döntünk, hogy végül is miért kéne várnunk, nem is bukunk olyan sokat, meg hát a pénz úgyis meglesz rá, csak nem most, akár megvehetjük hitelre is. Pedig van ennél jobb út.

A türelem az, ami engedi a helyzeteket kibontakoztatni a maguk tökéletességében, teljes valójában.

Ha elkapkodjuk, ha nem várunk, ha mindent mindig azonnal, és rögtön akarunk, akkor nem teremtünk lehetőséget arra, hogy a legjobb lehetőség valósuljon meg. Nézzünk körül a természetben. Mindennek megvan a maga ideje, a maga ritmusa. Egy virág kinyílásának, egy alma megérésének, vagy egy kisbaba megszületésének is megvan a maga ideje. Mi lenne, ha ezt nem fogadnánk el és nem tudnánk kivárni az idejét? Nem gyönyörködhetnénk a virágban, éretlenül kukába dobnánk az almánkat és a kisbaba egészségét kockáztatnánk.

Fogadjuk el, hogy ahogy a természetben, a mi életünkben is mindennek megvan a maga ideje, picit lépjünk hátra és várjunk. Adjunk lehetőséget, hogy a helyzetek kibontakozzanak a maguk módján. Mutassák meg, hogy miért is érkeztek életünkbe. Itt nem arra gondolok, hogyha vágyunk valamire, akkor ne tegyünk semmit és dőljünk hátra, inkább arra, hogy amikor minden tőlünk telhetőt megtettünk egy cél elérésre érdekében, legyünk elégedettek. Ne kérdezgessük magunktól, a világtól, 5 percenként, hogy mikor történik már meg, hanem tudjuk, hogy amint itt az ideje meg fog valósulni.

A türelem, a várakozásra szánt idő, felértékeli vágyunk beteljesülését.

Emlékezzünk vissza, gyerekkorunkban mennyire vártuk a Karácsonyt. Tudtuk, hogy el fog jönni, azt is, hogy lesz valami ajándék a fa alatt, és semmi, de semmi befolyásunk nem volt rá, hogy előrébb hozzuk. Sokszor nem is maga az ajándék volt az ami miatt annyira nagyon értékes volt számunkra, hanem a várakozás volt az ami felemelte ezt az ünnepet számunkra. Attól volt olyan értékes, hogy már novemberben azt számoltuk mennyit kell aludni. Nyúljunk vissza ezen emlékünkhöz, és intsük magunkat türelemre, amikor amúgy sincs befolyásunk egy esemény idejének bekövetkeztére.

Hagyjuk, hogy céljaink akkor valósuljanak meg, amikor valóban készen állunk rá! Bízzunk benne, hogy minden pont a legjobb időben érkezik életünkbe!